coaching, mentoring, tanácsadás

CREATIVE COACH

CREATIVE COACH

Hogyan változtatják meg a célok az életünket?

2017. május 06. - Kövesdi Mátyás

 

 

Számos érdekes történetet ismertem meg mostanában olyan emberekről, akik hosszú éveket töltöttek el a munkahelyükön. Valahogy ez olyan, mint amikor az ember házasodni készül, vagy a család éppen a babát várja, akkor mindenhol esküvőket, vagy terhes nőket veszünk észre amerre járunk. Persze igazából nincs több belőle a szokásosnál, de valahogy ráfókuszálunk a témára.

Na valahogy így vagyok én most a hoszabb munkaviszonyok pszichológiájával.

 

Nagyon foglalkoztat, hogy mi határozza meg, hogy sok-sok év után az egyik ember fáradt, megkeseredett lesz, vagy továbbra is csillog a szeme és hajtja valami tovább.

 

Egyrészről biztos, hogy sokat számít a személyiség, az alap attitűd is. Megfigyelésem szerint jelentős szerepe van annak, hogy az adott embernek milyen elvárásai vannak magával szemben, hova teszi a lécet, milyen teljesítményt vár el magától.

 

Innen már csak egy lépés a a személyes célkitűzés kérdése. Valahogy azt látom, hogy a kiégés veszélye kevésbbé van jelen akkor, amikor jól megfogalmazott tiszta célok hajták az adott embert. Amikor van valami, amiért érdemes küzdeni, amiért érdemes kiatartani, ami értelmet ad a mindennapoknak.

 

Mégis, hogyan van hogy jó képességű, tehetséges emberek is el tudják veszíteni a fókuszt és akár több évet is úgy tűnik céltalanul töltenek el és szürkülnek be az átlagba akár hosszabb időre is.

 

Bennem egy olyan magyarázat fogalmazódott meg, ami visszautal egy korábbi írásomra, ami az egyensúly kérdéskörét taglalja. Az egészség, a család/barátok és a munka triásza között is meg kell találni az egyensúlyt és mindegyik elemét ápolni szükséges. Amikor az egyik halmazban problémák adódnak, akkor kisebb energiánk jut a másik kettő témára. De oda kell figyelnünk rá, különben azokban is problémákkal szembesülünk. 

 

Könnyen előfordulhat az is, hogy míg a munkában szárnyalunk nem figyelünk az egészségünkre, vagy éppen tönkre megy a kapcsolatunk a hangsúlyok aránytalan eltolódása miatt. 

 

Hogyan tudunk kimászni ezekből a helyzetekből. Egészen biztos, hogy szükséges, hogy egy tiszta, számunkra vonzó célt kell kitűznünk megunknak. Ennek a célnak függvényében már egészen máshogy nézünk a mindennapi kihívásokra is. Könnyebben küzdünk meg velük, nem ragadunk le, megyünk tovább, mert ott a cél, amit el kívánunk érni.

 

A nagyobb cél elérésében a kisebb, rész célkitűzések is hasznosak lehetnek. 

Nagyon fontos, hogy ezeknek tudjunk mindennap örülni. Fontos, hogy felismerjük és kiszúrjuk a sok impulzusból, ami adott napon ér minket. Kicsit olyan az, mintha kinéznénk az ablakon, és a peronon várakozók közül kiszúrjuk azt, aki nagyon fontos nekünk a tömegből. 

Így kell észrevennünk azt is, hogy mik azok a napi célok, amit kitűzünk. És ha elértük, az apró célokat, akkor tudjunk neki örülni. Mint amikor megláttuk azt a számunkra kedves valakit és elmosolyodtunk. Ez természetes reakció. Valahogy azt is természetessé kell tennünk, hogy megünnepeljük az apró célok elérését. Így tudatosan tudunk dolgozni azon, hogy ne fásuljunk bele a mindennapokba.

 

Találkoztam egy nagy gyógyszergyár HR igazgatójával a napokban. Elmesélte, hogy nálunk egy terméket 10-15-20 évig is fejlesztenek mire piacra kerül. Ezért nekik nagyon fontos, hogy a munkatársakat nagyon hosszú időre tudják megtartani. Sokat fordítanak a dolgozói elégedettségre és kollegák fejlesztésére. 

Sajnos ez nem minden cégnél van így. Ennek ellenére sokat segíthet magán az aki folyamatosan célokat tűz ki magának. 

 

Az életmódváltóknál is megfigyelhető, hogy például, aki kondizni, vagy futni kezd - energikusabbá válik, ahogy jönnek a sikerek, tűnnek el a feleslegek és tisztulnak le és kirajzolódnak a szép izmok, javul az állóképesség.

Ez olyan vonzó céllá tud válni, hogy az étrend váltást, a diétát, a sok salátát, vagy csirkét - rizzsel kombót is könnyebben viseli el az ember. Persze kitartás is kell hozzá, hogy hosszú távon szokássá váljon és ne veszítsen fókuszt az ember. Az étrendet is finomítani kell. És az edzéstervet is módosítjuk, hogy alkalmazkodjon az aktuális állapotunkhoz.

 

Így érdemes finomhangolni és módosítani a munkahelyi célunkat is. Hangsúly a kitartáson, a folytonosságon és megújuláson van. 

 

 

Te hogy állsz a céljaiddal?

Süsü - Mi vagyunk a zsoldosok

 

 

 

“Mi vagyunk a zsoldosok,

kezünk sose dolgozott,

kardot lándzsát hordozott,

ruhánk mégse foltozott!

 

Sziklakőből az ágyunk,

puha ágyra nem vágyunk!

Senki fiát nem szánjuk,

ha meglátjuk, levágjuk!

 

Csiszi-csiszi köszörű.

ez az élet gyönyörű

Hova lépünk nem nő fű,

kardunk borotvaélűűűűű!

 

Mi vagyunk a zsoldosok,

kezünk sose dolgozott,

kardot lándzsát hordozott,

ruhánk mégse foltozott!”

 

Vajon zsoldosok vagyunk a munkahelyünkön?  Az én szubjektív értelmezésemben, nem vagyunk zsoldosok, egészen addig amíg van bennünk érdeklődés, szenvedély. Amíg érdekel, hogy amit csinálunk az milyen minőséget képvisel, amíg van valamilyen cél amiért együtt tudunk küzdeni másokkal. Amíg az emberségnek is helye van. Addig nem vagyunk zsoldosok. 

 

Néha egészen elképesztő helyzetekben, derül ki valakiről, hogy már elvesztette a belső motivációját, hogy már csak az anyagiak mozgatják. Sőt azon mindig megdöbbenek, amikor úgy tűnik van olyan, akiben ez a szenvedély talán nem is létezett. 

A napokban halottam egy történetet egy vezetőről, aki nagyon magasra jutott karrierjében. Egy beszélgetésben kifejtette, hogy őt már csak a zseton mozgatja. 

Ó mamma mia, ó donna Klara (Pampalini) annyira szeretném, hogy velem ilyen soha ne forduljon elő. Érdekes, hogy többen ismerjük emberünket és valahogy mindannyiunk arról a benyomásról számolt be, hogy valami nem oké ezzel az emberrel. 

 

Közben annyi munkatársat ismerek a jelenlegi és volt munkahelyeimről, baráti körből, a legkülönbözőbb szakmából, újságírótól a cukrászig, művésztől a mesteremberig, beosztottól a vezetőig, akik különös szenvedéllyel végzik a dolgukat. 

 

Nagyon tudom szeretni és tisztelni a szenvedélyt az életben. Energizáló látni, ha valaki lelkesen teszi, azt amiben hisz, ami mozgatja. 

 

Neked mi az a munkádban, amitől fellángol a tűz és beindul a belső motor? 

Mik azok a feladatok, amit igazán nagy lelkesedéssel végzel? Kik azok az emberek akik inspirálnak? 

 

 

 

Bizalmi kérdések

 

Mitől van az, hogy van akiben első perctől fogva megbízunk? És mitől van az, hogy vannak olyanok, akiket gyanakvással kezelünk?

Hogyan függ össze a bizalmunk, az önbizalmunkkal?

 

Magamat úgy látom, hogy alapból a legtöbb embernek megadom a bizalmat. (Kivéve, ha a gyomrom tájékán egy figyelmeztető érzésem van. Na ez is egy jó kérdés, hogy mitől szólal meg ez a riasztó. Érdekes elég jó hatékonysággal működik.) Szóval alapból megadom a bizalmat. Nálam elég digitális kérdés ez. Vagy van, vagy nincs. Nincs olyan, hogy kicsit bízom, vagy közepesen.

Ha úgy érzem visszaélnek, vagy “eljátszák” a bizalmamat, akkor ez a kapcsoló átbillen a nincs  bizalom állásba. Szerencsére nem sokszor van így, ám amikor mégis, akkor általában egyirányú folyamat ez.

 

Hogyan befolyásol ez minket a munkahelyen, az üzleti életben? 

Képesek vagyunk bizalmat adni, olyan kollegáknak, akiket csak emailből, vagy telefon - video hívásokból ismerünk? Mennyire a másikon és mennyire magunkon múlik, hogy milyen minőségű kapcsolatot alakítunk ki? 

Személyesen könnyebb bizalmi kapcsolatot kialakítani?

Hogyan függ össze a bizalom kérdése a játszmákkal?

 

Rengeteg kérdés, amit érdemes végiggondolni. Első körben mindig magunkba érdemes nézni. Hogyan vagyunk magunkkal és a világgal. Hogyan állunk az önbizalommal. Az értékrendünk, a hitünk és az életmódunk nagyban befolyásolja. Elégedettek vagyunk, vagy szükséges lenne változtatnunk?

 

Mások felé fontos, hogy mennyire vagyunk szavahihetőek, mennyire adjuk meg a másiknak a tiszteletet és én nagyon szeretem, ha transzparensen dolgozunk. Ebben az is benne van, hogy a saját területünk hibáiról is ugyanolyan őszintén tudunk beszélni, mint a sikereinkről. Érdemes önértékelést tartani időről időre, hogyan állunk ezeken a területeken?

 

Ebben az írásban inkább a labdákat szeretném feldobni, minthogy megmondjam a tutit. 

 

A célom inkább az, hogy arra hívjam fel a figyelmet, hogy érdemes foglalkozni a bizalom kérdésével, mert sokat fejleszthet a (munka)kapcsolataink minőségén. 

 

Cseréljük Mosolyra

Zűrős időket élünk a világban, 2017-ben is zajlanak háborúk. Továbbra is megosztott a világ. Hacsak arra gondolok, hogy mennyire ketté (vagy több felé) szakadt az ország politikailag. Mennyire kinyílt az olló az emberek jólléte tekintetében. Ha kinyitjuk a híreket mennyi tragédiát, válságot látunk. A terror, a migráns kérdés, a híres kedvelt zenészek és mások halálhíre. És most ez a szőrnyű buszbaleset a gyerekekkel, amire nincsenek szavak.

 

Aztán bemegyünk a munkahelyünkre, ahol időről időre átszervezésekkel, költségcsökkentéssel és régi megbecsült munkatársak elküldésével találkozunk függetlenül attól, hogy mikor és melyik cégnek dolgozunk.

És akkor arról nem is beszéltünk, hogy minden családnak és családon belül minden egyénnek megvannak a maga nehézségei, kihívásai.

 

Szóval minden okunk megvan arra, hogy borúsan lássuk a dolgokat. Közben mindannyian vágyunk a boldogságra arra, hogy jól legyünk, hogy derűsen teljenek a napok.

 

Az előbb felsorolt nehéz, olykor fájdalmas dolgokban egy valami közös: 

 

Az esetek nagyobbik részére az ég világon semmi, vagy csak nagyon közvetett hatásunk van. 

Aztán ahogy közelítünk a közvetlen környezetünk és magunk szintjére, úgy növekszik, de még akkor is sok esetben nincs hatásunk a történésekre.

 

Nagy segítség a világ évezhetőségének emelésében, ha úgy nézünk rá a dolgokra, hogy a befolyásolási körömön belül van, vagy kívül.

 

Azok a dolgok miatt, amikre nem tudok hatással lenni igyekszem kevesebbet gondolni, kevesebbet idegesíteni magam. 

Megpóbálom oda tenni a figyelmem, az energiáimat, ahol hatással lehetek, ahol változtathatok.

 

Nekem a nevetés az az energia, ami édesíti a napot és mosoly fűtőanyagom. Ezért keresem a lehetőséget a mindennapokban arra, hogy összemosolyogjunk, hogy apró örömöket találjunk. 

Legyen az család, munka, vagy épp ahol vagyok.

 

Ez a post erről szól. Unásig ismerjük a félig tele pohár, félig üres pohár példát. A pohárral az a bajom, hogy nincs benne élet, ezért nincs benne cselekvés sem.

 

Pedig a cselekvés a lényeg. Tegyél azért, hogy a pillanatokban több örömöd legyen!

Ne fogadjuk a el a helyzeteket, hanem ugorjunk a pillanatba és formáljunk rajta.

 

Lehet, hogy idealistán hangzik, de én nagyon hiszek abban, hogy egy mosoly nem kerül semmibe.

Mindannyian képesek vagyunk rá, ha az arcunkkal nem megy, akkor a szemünkkel is mosolyoghatunk. 

 

Találjunk több pillanatot a mindennapokban, amikor örömet okozhatunk és megmosolygtajuk a másikat. Ettől szebb lesz a világ!

 

Amikor az egyikünk nehezebb időszakot él át, a másikunk segíthet. Legyünk érzékenyek a világra, de cselekedjünk is a magunk egyszerű módján.

 

 

Ezzel az egyszerű gondolattal szeretnélek inspirálni cselekvésre. Remélem sikerült legalább egy mosoly erejéig :)

 

Tedd magad töltőre - Én idő

Te hogyan töltődsz fel? Mennyi időt szánsz magadra? Milyen minőségű az az idő, amit magadra szánsz?

 

Én jó pár éve vagyok férj, családapa, vezető és coach. Különböző szerepek, de sok közös van bennük. Például, hogy egy csomó olyan helyzet vár napközben, amikor a csúcsformádat kell hozni.

Legyél határozott, de kedves, türelmes, fogjon az agyad és legyél fitt, bírjad fizikailag is a kihívásokat. Nem egyedi történet, sokan vagyunk mindenféle szerepben. Mi kell ahhoz, hogy bírjuk a strapát?

 

Volt egy főnököm, aki mindig azt mondta “Matyikám, soha ne felejtsd el, hogy a versenylovat etetni is kell”

 

Már jó ideje foglalkoztat ez a téma. Itt is írtam már arról a szentháromságról, ami az egészség / család és barátok / munka hármasából áll. Most a saját testi és lelki egyensúlyodra koncentrálok ebben az írásban.

 

Gondold csak végig, mit teszel az egészségedért? Mik azok a dolgok, amire a legtöbb pénzt költöd? Mik azok a dolgok, amivel a legtöbb időt töltesz? 

 

A válaszaid között volt az egészséged, vagyis te magad? Ha ott volt, akkor a következő kérdésem, hogy mennyire vagy elégedett a magadra szánt idővel? 

 

Én hajlamos vagyok arra, hogy annyira belevetem magam a mindennapokba, hogy nem szánok elég időt magamra. Az utóbbi években viszont egyre jobban figyelek a saját jeleimre és hamarabb reagálok. Fontos része a van az életemben a sportnak és sikerül időt szánnom arra is, hogy kicsit elmélyüljek magamban. Furcsa dolog ez, mert egy csomó dologra érzékeny vagyok, mégsem mondanám magam igazán spirituális alkatnak. Azt viszont fontosnak tartom, hogy lelki értelemben is tudjunk töltődni. Mindenki a számára kedves módon.

 

3 lehetőség, ami neked is hasznos lehet:

 

1. Önjutalmazás: 

 

Erről hosszabban is szeretnék írni, de az alap nagyon egyszerű. Sokszor nem kapjuk meg azt az elismerést, amire szükségünk van. Megadhatjuk magunknak. Ha olyan sikert érük el, vagy bármi olyat teljesítünk, amire büszkék vagyunk, akkor jutalmazuk meg magunkat. Legyen az élmény, tárgy, bármi, ami nekünk kedves és jelentőséggel bír, tegyük meg. 

 

2. Önértékelés és tervezés: Évek óta mindig ajánlom az évtevezést. Nagyon hasznos összegzése az előző évnek és szuperul lehet tervezni az aktuálisat:

 

http://yearcompass.com/hu

 

3. Testi - lelki fejlődés

 

  1. Sport: Nekem a futás jön be mostanában és ismerkedem a jógával. Mind a kettő szupermód kikapcsol, feltölt és jó a testemnek.

 

  1. Egészséges ételek: Egyre jobban foglalkoztat a téma, ahogy mennek az évek. Bár van aki szerint a pocak cuki, de nekem nem esik jól a súlyfelesleg és a közérzetemnek is jobb, ha tisztább ételeket eszem.

 

  1. Meditáció: Nekem a relax zenék és szaunázás, vagy konkét meditációs videók működnek és jelenleg ki is elégítik az ilyen irányú igényeimet

 

Jelenleg az Njoy - Tökéletes Test Programjában megtaláltam a fenti 3 kellemes kombinációját.

A Bakonyi Panni (börtön jóga, TEDx Youth előadó) és Bene Marci (válogatott alpesi síelő, 2010-es téli olimpiai válogatott kerettag) által jegyzet Njoy magas színvonalon, profi trénerekkel és mégis "laza arccal" segít nekem fejlődni.

 

http://www.njoylife.hu

 

 

Bízom benne, hogy a fenti példák segítenek neked is továbbmenni a magadért tett utadon

 

Boldog Új Évet!

 

 

Törpefenyőnek álcázni magad?

Vajon, hányan gondolkodnak azon a munkahelyükön, hogy felszólaljanak egy megbeszélésen, vagy inkább törpefenyőnek álcázzák magukat és csendben maradjanak? Megmutatod a tehetségedet a napi munkád során, vagy inkább beolvadsz a tömegbe? "Abból nem lesz baj!" De lesz. Csak nem azonnal érzed az eredményét a bőrödön. Te mire vágysz? Mi az ami motivál? Mit jelent számodra a siker? Mit jelent az elismerés?

Vannak olyanok, akiknek ez nem kérdés. Azoknak szólnak a következő gondolatok, akiket megérint ennek a kérdésnek a súlya. Számos önismereti kérdést tisztázni kell, hogy a törpefenyős kérdésre nemmel tudj válaszolni. 

Én abban szeretnék segíteni, hogy találj inspirációt arra, hogy megmutasd magad, találj örömet abban, hogy használod a képességeidet.

Kezdjük azzal, hogy mindenkinek vannak erősségei. Olyan tudás, ismeret, tehetség, készség stb, amiből több jutott.

Miért fontos ez? Több okból is. Például a világunk folyamatos összehasonlításokkal vesz körül. Versengés, győzelem, kisebb, nagyobb, több, ilyenebb olyanabb üzeni minden, a sport, a reklám, a politika és a munkahelyen is jelen van. Hol nyíltan, hol a sorok között, de mindig ott van. Van akinek ez ijesztő lehet. Önbizalom kérdésről lévén szó, kezdjük azzal, hogy miben vagy jó, miben vagy esetleg jobb, mint akik körülvesznek, vagy miben vagy legalább azonos szinten jó?

Máris jobb érzés, ha kimondtad magadnak: Ebben jó vagyok!

Másik komoly kéréds, hogy mi a célod, hova tartasz? Erre a kérdésre felkészülni szintén időigényes feladat. Most egyszerűsítéssel élve mondjuk, azt, hogy már tudjuk miben vagyunk jók és mi a célunk, eljött hát a pillanat, hogy ne álcázzuk magunkat törpefenyőnek. Mutassuk meg magunkat! Minden pillanat amikor kimozdítjuk magunkat a komfortzónánkból, tanuláshoz vezet. A fejlődés élményét ajándékozhatjuk magunknak. 

Mindezek mellett a környezetünk is reagálni fog a változásra. Olyan oldalunkat mutatjuk meg, ami ùj élmény velünk kapcsolatban a főnökünknek és munkatársainak is. Megtermetjük az alapját a pozitív visszajelzésnek. Elismerést, szeretetet kaphatunk, amire valamilyen mértékben, de mindannyiunknak szüksége van.

Teremtsünk egy újabb okot arra, hogy legyen kedvünk másnap is bemenni dolgozni, ne csak a szükséges pénzkeresetről szóljon a dolog.

Hogyan mutassam meg magamat? Mindenkinek más megoldás lehet jó, nem vagyunk egyformák és különböző helyzetekben merül fel ez a kérdés. Pár ötlet, amit formálj a magad hasznára:

  1. Egyszerűen mondd el a véleményed! Mondd úgy, hogy a környezeted megértse és tudjon azonosulni vele, tovább formálni a gondolatot. Ha így teszel azt mondják, milyen hasznos vélemény, milyen jó ötlet! Vagy vitába szállnak veled, esetleg mondanak egy még jobb ötletet. Mindkettő rendben van, fogadd el. Ha az a hozzáadott értéked a csapatod munkájához, hogy egy hozzászólásoddal provokáltál további hasznos gondolatokat, akkor már Te magad is hasznos voltál.
  2. Vállalj feladatot ha lehetőséged nyílik rá! Ha olyat vállasz, amiben az erősségedre építhetsz, akkor megmutathatod magad egy sikeressel teljesítéssel, megoldással. Ha olyat vállalsz, ami új neked is, akkor nagyobb kockázatot vállalsz, mégis megéri! Ezzel tapasztalatot szerzel, magadat is jobban megismered, szinesíted a mindennapjaidat. Siker a vége vagy kudarc? Olyan szempontból mindegy, hogy az önismereted fejlődik és legalább tudod, hogy mi az, ami (nem) neked való. Többet tanulsz belőle, mintha nem vállaltad volna be! Persze az ésszerű mérlegelés fontos. Lehet, hogy nem az egészet kell elvállnod, csak egy részét, amiben jó vagy, a másik részére szerezz társakat! A csapatmunka is hozhat olyan pozitív élmenyt, amit ha mindig egyedül dolgozol soha nem tapasztalnál meg.
  3. Találd meg a fórumod, ahol önmagad lehetsz. Gondold végig, hogy mi kell ahhoz, hogy közösségben a legjobban tudjál teljesíteni? Mi az amit ebből a munkahelyen meg tudsz teremteni magadnak? Ha a "semmit" választ adtad erre a kérdésre, akkor gondold át újra.
  4. Menj oda vezetődhöz és mondd el a véleményed! Fontos, a mikor, hogyan, mit, mennyit, miért kérdéseket átgondolni. Tedd meg! Mi a legrosszab, ami történhet? A legrosszabb esetben át kell gondolnod, hogy tényleg ez az a hely a dolgozni szeretnél? Mi a legjobb ami történhez veled? Mi lesz akkor, ha ez bekövetkezik? Hogyan fogod érezni magad? 

Mit gondolsz, megéri megmutatni magad?

Mindig örömmel olvasok sikerekről, klassz lenne ha megosztanád a te történeted!

Miért tedd oda magad? Gáz lesz-e a félgőzből?

Valamelyik nap egy munkatársam szemébe néztem és azt láttam rajta, hogy fel van dobva. Korábban inkább a leterheltség jeleit mutatta.Sokat dolgozik, ahogy korábban is. 

Mégis mi változott? 

Most belülről jön a tűz, magától csinálja, magáért csinálja. És sokkal jobban csinálja.

 

Inspiráló látni, hogy hogyan tud kinyílni és magára találni az ember. A legszebb az egészben, hogy a feladat nem változott. Akkor mégis mi történt?

Most másképp néz a feladatára, most másképpen néz a munkatársaira és azt hiszem máshogy néz saját magára is.

 

Miért fontos ez történet? Nekem arról szól, hogy ezek a kapcsolók bennünk vannak. Jórészt rajtunk múlik, hogy mihez, hogyan állunk. Számít az is persze, hogy a környezet mennyire inspiráló számunkra, de a motiváció jó részt belülről jön. 

 

Mi a helyzet akkor, ha mégsem jön? Tudunk-e csúcsteljesítményt nyújtani, ha belül nem mozgat meg minket valami? Szerintem nem. Legalábbis tartósan nem.  Jól teljesíteni lehet-e így. A jó fogalma itt nagyon relatív. Mihez képest? A többiekhez képest? Mások elvárásához? Magához?

 

 

Egy másik történtet egy önelégült emberről szól. Szereti élvezni az életet, társasági ember, jó társaság, határozottnak és színesnek tűnik, kedvelik az emberek. 

Ha munkára kerül a sor, akkor viszont már megfordul a helyzet, a fenti kisugárzás azonnal elpárolog, ha megoldandó feladatok kerülnek elé. Bizonytalan lesz, folyamatosan mások segítségét igényli ahhoz, hogy az egyszerűbb feladatokat is elvégezze. Mivel másokra való támaszkodása hamar teherré válik, az emberek elfordulnak tőle. A gyenge teljesítmény után újra ott találja magát, hogy új állást kereshet.

Mi változik? Az ég világon semmi. Az önelégültség nem ad teret a fejlődésnek, annak hogy maradandót alkosson, vagy hogy kiemelkedőt teljesítsen.

Olyat láttam már, hogy siker valakit önelégültté tett. De nem tudok felidézni olyat, aki önelégülten további sikereket ért el. 

Amíg nem lép ki a komfortzónájából, addig elkerülik az eredmények sikerek, legyen bármiről is szó. Az önelégültség és a belső boldogság viszonyáról, vond le magadnak a következtetéseket.

 

Hogyan segíthetünk magunkon a belső motivációnk megtalálásában? 

Nekem mindig segít, ha találok magamnak egy olyan célt, amiért tudok lelkesedni. 

Fontos, hogy találjak a feladatban valamit amit tudok szeretni, vagy aminek számomra van jelentősége.

Rengeteg számít ha tudok külső inspirációt találni, legyen az egy könyv, egy előadás , egy film, vagy valaki aki nagy hatással van rám. Sokat segíthet a család, a barátok, egy jó vezető, egy mentor, vagy coach.

 

 

És neked? Te hogy inspirálod magad? Hogyan találod meg belső motivációd? 

 

Szerethető munkahelyek?

 

Régi mániám a szerethető munkahelyek megteremtése. Már jó 8 év vezetői tapasztalat mögöttem volt, amikor Londonban találkoztam Lara Morgan-nel a Britt milliárdosnővel. Tőle két nagyon fontos dolgot tanultam meg, az önjutalmazást és szerethető munkahelyek fontosságát. 17 év vezetőkén csak megerősített ebben.

Nagyon kemény üzletasszonyról van szó, akinél határozottabb és tudatosabb hölggyel talán nem is találkoztam életemben. Nagyon érdekes volt megtapaszalni, hogy az üzleti racionalitás mellett milyen kiemelt szerepet kapott a munkavállalói elégedettség. Lara minden évben elvitte a csapatát egy Karibi utazásra, így (is) köszönte meg az egész éves hajtást.

 

Október közepén járunk, ilyenkor a legtöbb cégnél már beindul az év végi hajtás, nő a leterheltség, csúcson dübörögnek a projektek. Közeledik a tél, borongós, csapadékos, hidegebb napok jönnek és rövidülnek a napos órák. Ilyenkor egyre több szükség van pozitív energiákra és mosolyokra.

 

Mégis, hogy lesz a egy munkahely szerethető?

Sokat tehetnek a vezetők azzal is, hogy olyan kultúrát teremtenek, ahol olyan értékek mentén folyik a munka, amivel könnyű azonosulni, legyen tere a fejlődésnek, tanulásnak, önmegvalósításnak. Kellenek feladatok, amikben megmutatható a tehetség, a szorgalom, a kitartás, stb.

Nagyon fontos, hogy legyen tere a köszönetnek és az elismerésnek. 

Vezetőknek hinniük kell a munkatársak bölcsességében és be kell vonni a csapatukat számos döntésbe.

 

Mit tehetünk munkavállólként azért, hogy szerethető legyen a munkahelyünk?

 

Ha végiggondolod, hogy milyen az ideális munkahely, akkor milyen embereket szeretnél magad körül látni? Gondolom, nem lógó orrú, stresszes, feszült emberek képe ugrott be.

Sokkal inkább, vidám, pozitív gondolkodású, lelkes, kedves emberek képét képzelem magam elé. 

Mit tehetsz, azért, hogy így is legyen?

 

Vigyél vidámságot a munakanapokba, egy kis humor, összekacsintás új energiváal tölt fel

Legyél figyelmes, tegyél gesztusokat, amivel másnak jobbá, szebbé teszed a napját

Legyél érdeklődő, még a legnagyobb hajtásban is. Sokszor segít a csapatjátékban, ha találunk valamit a másikban, ami közös bennünk

Vállaj vlami pluszt a csapatért

 

Annyi szuper példát lehet sorolni:

csapattagok akik a munka mellett még a sportolásban is segítik egymást

családanyák, akiknek a munka és a család mellett még arra is van energiájuk, hogy süssenek egy sütit a csapatnak

aki bevállaja, hogy megszervez egy csapatépítő bulit elejétől a végéig

aki táncot, vagy például önvédelmet tanít a kollegáinak

vagy aki csak azzal segít, hogy megnevettet

 

 

Te mivel járulsz hozzá, hogy szerethető legyen a munkahelyed?

 

 

 

77 Tanulságos történet vezetőkről coachoktól

Az a megtiszteltetés ért, hogy annak a 33 szerzőnek az egyike lehettem, akik Komócsin Laura legújabb könyvében megoszthattuk egy érdekes történetünket, amit coachként éltünk át. 

Szívből jövő öröm és megtiszteltetés, hogy a coaching szakma legnagyobbjainak írásai között az én történetem is helyet kapott. 

Az jár a fejemben, hogy mit adott nekem a coaching eddig:

- A tanulás az önfejlesztés örömét

- A segítés adta örömöt

- A munkám kiteljesedését

- Számos fantasztikus barátot

- Blogot és az írás élvezetének újrefelfedezését

- Egy klassz rádió interjút, egy nagyon klassz riporterrel

- Publikációt a fenti könyvben

- Előadásokat konferenciákon, illetve cégeknél

- Kapcsolatokat

- Elismeréseket, mint a Mentor Oscar egyéniben és céges pályázóként is

- Cégalapítás élményét

- A magasztos dolgok mellett anyagiakat

 

Miért fontos ez,? Mert a coaching számomra olyan, ami folyamatosan motoszkál bennem, foglalkoztat és tölt energiával. Egy olyan fontos dolog az életemben, amitől teljesebbnek érzem magam. Jóféle dolog, hogy a legkedvesebb tanáromat idézzem. 

Nem önfényezésnek szánom ezt a bejegyzést, hanem bíztatásnak. Keresd meg azt a dolgot, amiben megtalálod azt, amit nekem a coaching ad. Éld át te is azt az élményt, hogy a befektett sok óra, elröpül, nem fáraszt, hanem inkább energizál. 

Egy ismerősöm, a varrásban találta meg magát, egy másik a futásban, a harmadik ékszereket készít használt kávé kapszulákból. Egy valami közös bennünk, mindannyian nagyon lelkesen beszélünk arról, amiben örömöt lelünk.

Téged mi az ami így tölt?

Az igazságom ötven árnyalata

Hányszor hallotuk már, hogy hallgasd meg a másik oldalt is, ne ítélkezz elsőre, vagy egyoldalúan.

 

Mostanában számos olyan helyzetet láttam, vagy éltem át, amikor egy adott emberről a másiknak különösen markáns véleménye van, ami aztán meghatározza a felé történő kommunikációt, cselekedeteket. Amikor a másik felet is megismeri az ember, kiderül, hogy minden ami történik a két ember között egy olyan láncolat, amit reakció ellenreakció sorozatban szépen építenek fel maguknak. Így rajzolódnak ki esetenként elmélyülő konfliktusok vagy így értékelődik fel/le a másik fél a kapcsolatban. 

 

Annak idején még Erőss Zsolt hegymászó mondta egy előadásában, hogy amikor a jégen lefele kezd csúszni az ember, akkor az első métereken be kell verni a jégcsákányt, különben túlságosan felgyorsulsz és már nem fogsz tudni megállni.

 

Valahogy így vagyok az ítélkezéssel is. Amikor már nagyon sarkos lesz a másikról a véleményünk, akkor már nehéz finomítani a hozzáállásunkon. 

 

Azt gondolom részben ezért is izgalamas az élet és nem hiszem, hogy mindig elkerülhetőek ezek a játszmák, élethelyzetek. Ettől függetlenül, ha zavar a másik viselkedése, döntései stb, azzal csak jót tehetünk a kettők viszonyának, ha egyrészt megpróbáljuk a másikat megismerni, másfelől, ha elmondjuk, hogy milyen hatással van ránk és ha merünk kérni.

 

Megismerni: 

 

Sokszor kiderül, hogy a másikat megértve olyan információk birtokába jutunk, ami a döntésünket viszi másik irányba, árnyalja, alakítja. Illetve számos esetben be tudjuk építeni a másik számára is fontos elemet. (Kompromisszum, de sok esetben neki fontos, nekünk apróságok)

 

Elmondani: 

 

Nekem már számtalanszor segített, ha csak elmondtam, hogy nekem mi fontos, és hogyan vagyok a helyzettel. Egyszerűen attól is javul a helyzet, ha a másik ismeri a gondolatainkat, érzéseinket.

Nehéz helyzetben az én üzenetek mindig segítenek. Például erős akcentussal beszélő külföldit megkérni, hogy lassabban beszéljen, mert nehezen értem. Vagy elmondani, hogy a munkatárs támadó lépése, hogyan hat rám. Jó példa amikor egy volt munkatársam elmondta egy másiknak, hogy ő agresszívnak éli meg a kommunikációját a másiknak és ettől leblokkol, nem tudja a jó ötleteit abban a pillanatban elmondani. A másikról kiderült, hogy attól lesz még támadóbb, hogy a másik csendben van. Megbeszélték és miután az egyik adott időt a másiknak, sokkal jobb megoldásokra jutottak a munkában.

 

Kérni:

 

A világ legegyszerűbb dolga mondhatnánk.Kérni mindenki tud. Aha, tényleg? Hány kapcsolat csúszik félre, mert nem merünk időben kérni a másiktól valamit, amit csináljon máshogy.

Arra bíztatok mindenkit, hogy nehéz helyzetekben merjen kérni. 

“Úgy tudsz segíteni nekem, hogy..” “Arra kérlek, hogy adj időt nekem addig, amíg ezt megoldom”

Hosszan lehetne sorolni. Lényeg, hogy bátran osszuk meg a szükségletünket.

Mi a legrosszabb, ami történhet? 

 

Egy szó, mint száz, miközben meg vagyunk győződve a magunk igazáról érdemes megismernünk a másik igazságát is.

 

Neked kivel lehetne jobb a kapcsolatod?

 

 

süti beállítások módosítása