Hányszor hallotuk már, hogy hallgasd meg a másik oldalt is, ne ítélkezz elsőre, vagy egyoldalúan.

Mostanában számos olyan helyzetet láttam, vagy éltem át, amikor egy adott emberről a másiknak különösen markáns véleménye van, ami aztán meghatározza a felé történő kommunikációt, cselekedeteket. Amikor a másik felet is megismeri az ember, kiderül, hogy minden ami történik a két ember között egy olyan láncolat, amit reakció ellenreakció sorozatban szépen építenek fel maguknak. Így rajzolódnak ki esetenként elmélyülő konfliktusok vagy így értékelődik fel/le a másik fél a kapcsolatban. 

Annak idején még Erőss Zsolt hegymászó mondta egy előadásában, hogy amikor a jégen lefele kezd csúszni az ember, akkor az első métereken be kell verni a jégcsákányt, különben túlságosan felgyorsulsz és már nem fogsz tudni megállni.

Valahogy így vagyok az ítélkezéssel is. Amikor már nagyon sarkos lesz a másikról a véleményünk, akkor már nehéz finomítani a hozzáállásunkon. 

Azt gondolom részben ezért is izgalamas az élet és nem hiszem, hogy mindig elkerülhetőek ezek a játszmák, élethelyzetek. Ettől függetlenül, ha zavar a másik viselkedése, döntései stb, azzal csak jót tehetünk a kettők viszonyának, ha egyrészt megpróbáljuk a másikat megismerni, másfelől, ha elmondjuk, hogy milyen hatással van ránk és ha merünk kérni.

Megismerni: 

Sokszor kiderül, hogy a másikat megértve olyan információk birtokába jutunk, ami a döntésünket viszi másik irányba, árnyalja, alakítja. Illetve számos esetben be tudjuk építeni a másik számára is fontos elemet. (Kompromisszum, de sok esetben neki fontos, nekünk apróságok)

Elmondani: 

Nekem már számtalanszor segített, ha csak elmondtam, hogy nekem mi fontos, és hogyan vagyok a helyzettel. Egyszerűen attól is javul a helyzet, ha a másik ismeri a gondolatainkat, érzéseinket.

Nehéz helyzetben az én üzenetek mindig segítenek. Például erős akcentussal beszélő külföldit megkérni, hogy lassabban beszéljen, mert nehezen értem. Vagy elmondani, hogy a munkatárs támadó lépése, hogyan hat rám. Jó példa amikor egy volt munkatársam elmondta egy másiknak, hogy ő agresszívnak éli meg a kommunikációját a másiknak és ettől leblokkol, nem tudja a jó ötleteit abban a pillanatban elmondani. A másikról kiderült, hogy attól lesz még támadóbb, hogy a másik csendben van. Megbeszélték és miután az egyik adott időt a másiknak, sokkal jobb megoldásokra jutottak a munkában.

Kérni:

A világ legegyszerűbb dolga mondhatnánk.Kérni mindenki tud. Aha, tényleg? Hány kapcsolat csúszik félre, mert nem merünk időben kérni a másiktól valamit, amit csináljon máshogy.

Arra bíztatok mindenkit, hogy nehéz helyzetekben merjen kérni. 

“Úgy tudsz segíteni nekem, hogy..” “Arra kérlek, hogy adj időt nekem addig, amíg ezt megoldom”

Hosszan lehetne sorolni. Lényeg, hogy bátran osszuk meg a szükségletünket.

Mi a legrosszabb, ami történhet? 

Egy szó, mint száz, miközben meg vagyunk győződve a magunk igazáról érdemes megismernünk a másik igazságát is.

Neked kivel lehetne jobb a kapcsolatod?