Mi leszel, ha nagy leszel?

Gyerekként hányszor tették fel a kérdést neked? Tudtad a választ is?

Akkor sok szakma tetszett nekem, rendőr, kukás, űrhajós. Magától értetődő volt, hogy mikor éppen, melyik tetszett a legjobban. Aztán, amikor belecsöppentem a munka világába, akkor valahogy ez már nem volt annyira egyértelmű. Egy idő után rájöttem, hogy leginkább, akkor tudom olyanra formálni a környezetemet a munkában, ha vezető leszek. 

Úgy kezdődött, hogy nem tetszett a cég belső honlapja, az intranet. Jobbat szeretem volna. Aztán nem tetszett egy számlázási rendszer lecserélésének tesztelésére összeállítot csapat napi működése. Elkezdtem átvenni az irányítást. Egyre komolyabb megbízatásokat kaptam, több embert vezetem, nőt a felelősség. Azt mondták tehetséges vagyok. Évente megkaptam a kérdést, hogy mi a következő pozíció, amit szeretnék. Hova akarok fejlődni. Igazából a kérdést sem értettem. Imádtam a feladatom, úgy éreztem még sok dolgom van benne. Jött a következő év és megint jött a kérdés. Most már tétje volt, bele kellett tenni egy anyagba, ami alapját képezte egy beszélgetésnek, ahol eldőlt, hogy kikbe szeretne invesztálni a cég. Itt már elvárás volt, hogy tudd, hogy merre tartasz. Az irány meg volt, tudtam, hogy szeretnék HR terület vezetője lenni. Nem kellett sok idő máris a HR-en találtam magam.

Volt egy külföldi, nagyon tapasztalt mentorom, aki azt kérdezte tőlem. Oké itt vagy a HR-en, de melyik részében leszel világszínvonalú? Rosszul esett a kérdés, nem hagyott örülni. Dolgozott bennem a kérdés, kerestem a választ. Igazából már máshol dolgoztam, amikor rájöttem, hogy mi volt a válasz, amit akkor kerestem. Ott volt az orrom előtt, de nem voltam elég érett, hogy meglássam. 

Mentorként és coachként is sokszor találkozom a dilemmával, ami a következő karrier lépésre vonatkozik. Közös pont a sikeres történetekben, hogy van egy pillanat, amikor megfogalmazod magadnak, hogy mit is szeretnél igazán. Az elmúlt hónapokban 3 történetet is hallottam, ami erről szólt. Az egyik esetben egy vezető sokáig nem tudta a kérdésre a választ, de amikor magának megfogalmazta, hogy még egyet feljebb kíván lépni, hamarosan meg is történt.

Egy másik vezetőnek már szüksége volt a változásra, nem érezte jól magát a bőrében. Amikor végre megfogalmazta magának, hogy váltani kell, felpörögtek az események és sugározni kezdett a boldogságtól. Jó volt látni a felszabadultságot. A harmadik esetben pedig már régen megfogalmazódott, hogy merre szeretne mozdulni, de nem merte elmondani senkinek. Aztán, amikor a lehetőség megtalálta derült ki, hogy egy régi vágya teljesült. 

Mi a tanulság? A karrieredet azzal is tudod segíteni, ha jól átbeszéled magaddal, hogy merre tartasz. Ha megfogalmaztad magadnak, akkor tedd meg, hogy elmondod a környezetednek is. Ezen felül még sok tényezőnek a helyén kell lennie, de a fentiek biztosan segítenek.

A napokban egy rendezvényen hosszabb időt szenteltünk a munka és a magánélet közötti egyensúly örökzöld témájának. 

Ha az egyensúly jelentősen felborul a munka irányába, akkor a nem is olyan sok idő kell, hogy megtapasztaljuk az összes lelki, fizikai, kapcsolati szintű negatív hatását. Erről rengeteg a cikk és szakirodalom érhető el.  Nem ragozom. A cél mindig az, hogy elkerüljük a kiégést. 

Valamelyik nap a nagyobik kisfiam elégedetlenül jött haza az iskolából, mert egy hibát vétett a felmérőben, rosszul írt egy “A” betűt. A dícséretünk sem sokat ért, nagyon bosszantotta, hogy nem lett tökéletes a dolgozat. Persze magunkra ismertünk a feleségemmel.

Sok hozzá hasonlót ismerek, akiben erős a vágy, hogy mindig tökéleteset alkosson. A munka világában aztán, ha olyan munkája lesz, ahol a felelősség érzete hasonló szinten találkozik a maximalizmusával, könnyen saját maga lesz az aki felborítja az egyensúlyt.

Ezért nagyon fontosnak gondolom, hogy tanítsunk, olyan önkontrolokat, amik segítenek az intő jelek megérkeztekor, változtatni a magára vállalt munka terhelés mennyiségén és minőségén.

Lehetnek különböző védelmi stratégiáink, amit fontos, hogy alkalmazzunk és ha másokon látjuk a túlterhelődés jeleit, akkor osszuk meg. Teremtsünk olyan környezetet, amire az egymásra való figyelem jellemző.

Egy közös reggeli, vagy ebéd, amit elkezdesz módszeressé tenni már segíthet a kiszakadásban, hiszen a sokszor saját választásból, már az étkezési szokások is áldozatul esnek a felborult egyensúlynak. A saját kihívásaink és megküzdési stratégiánk megosztása inspirálhatja a másikat a változtatásra. Végülis ez a lényeg, hogy saját maga akarjon változtatni a saját működésén.

A sport és a közösségi élmények is nagy lökést adnak a lelkünknek és sokszor a pszichikai kondíciónk is javul a fizikai mellett.

Teremtsünk olyan környezetet, amiben az együttdolgozás örömteli mindennapokkal tesz gazdagabbá minket. Persze az sem baj, ha a maximalisták megtanulják értékelni az “elég jót” is.

Magam Kínai Nagy Fala

Egészen biztos vagyok benne, hogy kapásból beugrik valaki a környzetedől, aki saját maga gondolataival állít komoly akadályt valami klassz dolog eléréséhez.

Több olyan beszélgetésem volt mostanában, ahol szuper képességű emberek azt gondolták magukról, hogy valmilyen következő lépést, most még nem ugorhatnak meg, mert valmilyen vélt és kevéssé valós érvelésüket saját maguknak, tényként kezelnek. 

Konkrét példák: Túlságosan fiatal/öreg vagyok a feladathoz. Majd biztosan észervesznek, én nem leszek nyomulós. Majd ha eljön a várt pillanat, na akkor nagyon megmutatom. Sorolhatnám sokáig.

Kiválóan felépített halogató stratégiákat láthatunk, tökéletes megvalósítással. És persze számos beteljesületlen vággyal/álommal. 

Vajon, eljön a nagy pillanat? (amikor felmerek menni a szinpadra és prezentálni valamit, amikor megtanulok angolul, amikor vezetői állásra pályázok, vagy csak amikor szólok, hogy az a konkrét feladatot én szívesen csinálnám..)

Ha eljön a pillanat, akkor mennyire leszek felkészült? Engem fognak választani, vagy lesz felkészültebb jelölt? Mennyire fogom tudni a legjobbat kihozni magamból és a helyzetből? 

Vajon mennyire fogom sajnálni, hogy nem gyakoroltam? Hogy csak vágyakoztam és nem gyűjtöttem a kilométereket?

Ha olyan válaszokat szeretnél magadnak, amire büszke lehetsz, ami energiával tölt majd, akkor erősen javaslom, hogy mozdulj ki a komfortzónádból:

• Határozd el magad és vágj bele
• Ragadj meg minden alkalmat a gyakorlásra
• Elemezd, hogy hol tartasz
• Légy őszinte magaddal és azonosítsd be, hogy miben kell még fejlődnöd
• Képezd magad
• Szerezz egy mentort, akinek a tapasztalata segítség neked

Rombold le a falad és építs inkább új utakat helyette, amin inspirál, ha végigmehetsz!

Az év elején Klein Dávid előadásában arról is mesélt, hogy nem csak a hegymászás volt nehéz, hanem a hegyről már leérve egy folyón átjutni is kihívás volt. A folyó felett leszakadtak a hidak egy korábbi földrengés következtében. Ez sok órás, sok extra kilométeres kerülőt jelentett, nem könnyű terepen.

Munka közben is találkozhatunk ilyen helyzetekkel. Ugye kapásból fel tudod sorolni, hogy ki - kivel nincs jóban? Kik azok, akik “fújnak” egymásra. Talán te magad is részese vagy egy ilyen ellentétnek?

Coaching beszélgetéseim során gyakran találkozom azzal, hogy az ügyfelem úgy érzi öszecsapnak a feje felett a hullámok és nem érez magában elég erőt, hogy a problémáit megoldja. Az esetek nagy többségében azt tapasztalom, hogy a konkrét probléma megoldása fontos, de nem elegendő.
Nagyon hasznosnak tartom, ha egy kicsit mőgé nézünk és értékeljük magunkat egy nagyon egyszerű modell szerint.

Valahogy úgy alakult, hogy már több nagy projekt, vagy szervezeti változás tervezésénél, vagy indulásánál többen biztosítottak arról, hogy nem fog sikerülni. 

Nagyon jó információkat kaptam arról, hogy ki miért bukott már meg korábban, aki ezzel próbálkozott. 
Aztán páran azt a benfentes információt is elmondták, hogy az új fönőkünk, vagy a leendő munkatársunk, milyen jellemgyenge, kegyetlen, olykor igazán gerinctelen ember, akivel pokol lesz a követező időszak. 
Tulajdonképpen mondanom sem kell, hogy a folyosói szakértői csoport több éves előrejelzése az adott cég, osztály, csoport végnapjait jelezte előre, és tulajdonképpen jobb, ha mindenki menekülőre fogja.
Egyszer egy korábbi csapatomnak azt modtuk, hogy a legjobbak leszünk Magyarországon a szakmánkban. Akkor a többség kinevette a tervet, ránk vezetőkre pedig úgy néztek: “szegény bolondok”.

Egy rendezvényre készülve olvastam azt a mondatot, hogy a természetnek nem kell akarnia a változást, magától is megújul. Ezzel szemben nekünk embereknek komoly erőfeszítéseket kell tennünk, ha meg szeretnénk újulni. 

Te miben szeretnél megújulni? Mi az amiben változnál / változtatnál?

Olyan ötleteket kerestem, amik segíthetik a megújulást:

1. Te magad akard a változást! 

Sokkal több energia van bennünk, akkor ha magunk szeretnénk változtani valamilyen viselkedésünkön, szokásunkon, szemben azzal, ha elvárják tőlünk a változást. 

2.    Gondold azt is végig, hogy mi az, amit mindenképpen szeretnél folytatni, magaddal vinnii!

Ami kedves neked, tartsd meg.

3.    Van olyan dolog, amit örömmel abbahagynál, amit lezárhatsz?

Szabadulj meg azoktól a dolgoktól, szokásoktól, amik visszahúznak, visszatartanak a megújulásodtól.

4.    Hogy vagy magaddal? Hogy vagy a világgal? Állj meg és gondold át.

Érdemes kifelé és befelé is figyelned

5.    A nagyobb változáshoz sokszor kis lépéseken keresztül vezet az út. Melyikkel kezded?

A héten azt az állítást hallottam, hogy a munkahelyeken senki nem mer nemet mondani, mert halálosan retteg attól, hogy kirúgják. 

Ha ez így van, akkor gyűlik rengeteg feszültség és negatív élmény. Nekem lehajtott fejű, megtört ember képe ugrik be, akiben belül fortyog a düh. Ha ez régóta tart, akkor talán már a düh helyét valami olyan fásultság veszi át, ami a beletörődés kényelmes rutinját hozza. 

Kényelmes rutin? - csattanhatsz fel..

Ismerek olyanokat, akik a valójában ennek az egészségtelen helyzetben tulajdonképpen megbékélnek a csendes ádozat szerepükkel és eszük ágában nincs ebből kitörni. Tehát ez a rossz is jobb, mint egy esetleges konflitust felvállalni, ahol akár elbukhatunk. 
Pál Feri atya egy múltheti konferencián tartott előadásában azt mondja, hogy ez is egyensúly. Igaz nem jó a szereplőknek, de egyensúly.

Na milyen tanácsot kapsz egy ilyen helyzetben?

Ne szólj szám, nem fáj fejem!
A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni!

Te meg köszönöd szépen, most akkor mégis mit csinálj?! 
Törődj bele a sorsodba, vagy fordulj szembe és küzdjél? Nekem az a tapasztalatom, hogy van alternatíva, mindkét iránnyal szemben. Úgy is lehet nemet mondani, hogy a nem el sem hangzik, ráadásul még közös megoldás is születhet:

Például, akkor amikor annyi feladatot kapsz, amit te egyből látsz, hogy nem fogsz tudni elvégezni.
Listázd a feladatokat
Rendezd sorrendbe, hogy melyikkel mikorra kell elkészülnöd
Jelöld meg, hogy melyik feladatokat látod kockázat alatt, hogy nem készülsz el vele
Írd össze, hogy kitől kaphatnál segítséget
Ülj le a vezetőddel, mondd el neki, mi a helyzet
Kérdezd meg, hogy ezek a feladatok közül melyik az ami a legfontosabb neki
Tudd meg, hogy ha melyik feladat fáj a legkevésbbé, ha elmarad, vagy, ha később készülsz el vele
Tud-e valakit a csapatból melléd tenni, hogy segítsen

Miért gondolom ezt alternatív útnak? Sokan mindenben meg akarnak felelni a főnöknek és tökéletesnek látszani. A fenti helyzetben nem te vallasz kudarcot, hanem a feladatok elosztása nem megfelelő. Ha úgy mész oda, mint kisdiák a tanárhoz, akkor értékelést, osztályzatot fogsz kapni. Ha partnerként mész oda, aki a közös problémára keres megoldást, akkor nagyobb esélyed van arra, hogy a másik értse a helyzetet és olyan megoldás szülessen, amivel mindenki komfortosabb. Látszik, hogy nem arról van szó, hogy nem akarod, vagy nem vagy képes megcsinálni, hanem arról, hogy több feladat lett rád osztva, mit ami adott idő alatt reálisan teljesíthető.

1, Olyan reakciót várhatsz a másiktól, ahogy őt kezeled. Ha túlságosan alárendeled magadat, ne csodálkozz azon, hogy milyen reakciót vonzol be.
2, Az érzelmeidet halkítsd le annyira, hogy képes legyél a probléma megoldására koncentrálni
3, Az aktuális problémádra nézz rá felülről, a másik szemszögéből is
4, Készülj fel a beszélgetésre
5, Kezeld partnerként a másikat, (még akkor is, ha ő alapból nem így áll hozzád)

Értékeld a végeredményt: Mi ment jól a beszélgetésben? - Legközelebb mit kell máshogy tenned?

Ha te már mindent megtettél és a vezetőd továbbra sem kezel partnerként, akkor érdemes elgondolkodnod a váltáson. Persze előtte gondold azt is át, hogy egy új helyen te képes lennél a vezetődet parnerként kezelni? Miben kell változtatnod?

Nekem most egy olyan ember képe ugrik be, aki egyenes tartással, csillogó szemmel néz rám és érvényesíti az érdekeit úgy, hogy ebben partnernek érzem magam. Ő is oké és én is oké vagyok.

Szóval kirúgnak, ha nemet mondok?