Zűrős időket élünk a világban, 2017-ben is zajlanak háborúk. Továbbra is megosztott a világ. Hacsak arra gondolok, hogy mennyire ketté (vagy több felé) szakadt az ország politikailag. Mennyire kinyílt az olló az emberek jólléte tekintetében. Ha kinyitjuk a híreket mennyi tragédiát, válságot látunk. A terror, a migráns kérdés, a híres kedvelt zenészek és mások halálhíre. És most ez a szőrnyű buszbaleset a gyerekekkel, amire nincsenek szavak.

Aztán bemegyünk a munkahelyünkre, ahol időről időre átszervezésekkel, költségcsökkentéssel és régi megbecsült munkatársak elküldésével találkozunk függetlenül attól, hogy mikor és melyik cégnek dolgozunk.

És akkor arról nem is beszéltünk, hogy minden családnak és családon belül minden egyénnek megvannak a maga nehézségei, kihívásai.

Szóval minden okunk megvan arra, hogy borúsan lássuk a dolgokat. Közben mindannyian vágyunk a boldogságra arra, hogy jól legyünk, hogy derűsen teljenek a napok.

Az előbb felsorolt nehéz, olykor fájdalmas dolgokban egy valami közös: 

Az esetek nagyobbik részére az ég világon semmi, vagy csak nagyon közvetett hatásunk van. 

Aztán ahogy közelítünk a közvetlen környezetünk és magunk szintjére, úgy növekszik, de még akkor is sok esetben nincs hatásunk a történésekre.

Nagy segítség a világ évezhetőségének emelésében, ha úgy nézünk rá a dolgokra, hogy a befolyásolási körömön belül van, vagy kívül.

Azok a dolgok miatt, amikre nem tudok hatással lenni igyekszem kevesebbet gondolni, kevesebbet idegesíteni magam. 

Megpóbálom oda tenni a figyelmem, az energiáimat, ahol hatással lehetek, ahol változtathatok.

Nekem a nevetés az az energia, ami édesíti a napot és mosoly fűtőanyagom. Ezért keresem a lehetőséget a mindennapokban arra, hogy összemosolyogjunk, hogy apró örömöket találjunk. 

Legyen az család, munka, vagy épp ahol vagyok.

Ez a post erről szól. Unásig ismerjük a félig tele pohár, félig üres pohár példát. A pohárral az a bajom, hogy nincs benne élet, ezért nincs benne cselekvés sem.

Pedig a cselekvés a lényeg. Tegyél azért, hogy a pillanatokban több örömöd legyen!

Ne fogadjuk a el a helyzeteket, hanem ugorjunk a pillanatba és formáljunk rajta.

Lehet, hogy idealistán hangzik, de én nagyon hiszek abban, hogy egy mosoly nem kerül semmibe.

Mindannyian képesek vagyunk rá, ha az arcunkkal nem megy, akkor a szemünkkel is mosolyoghatunk. 

Találjunk több pillanatot a mindennapokban, amikor örömet okozhatunk és megmosolygtajuk a másikat. Ettől szebb lesz a világ!

Amikor az egyikünk nehezebb időszakot él át, a másikunk segíthet. Legyünk érzékenyek a világra, de cselekedjünk is a magunk egyszerű módján.

Ezzel az egyszerű gondolattal szeretnélek inspirálni cselekvésre. Remélem sikerült legalább egy mosoly erejéig :)