Mitől van az, hogy van akiben első perctől fogva megbízunk? És mitől van az, hogy vannak olyanok, akiket gyanakvással kezelünk?

Hogyan függ össze a bizalmunk, az önbizalmunkkal?

Magamat úgy látom, hogy alapból a legtöbb embernek megadom a bizalmat. (Kivéve, ha a gyomrom tájékán egy figyelmeztető érzésem van. Na ez is egy jó kérdés, hogy mitől szólal meg ez a riasztó. Érdekes elég jó hatékonysággal működik.) Szóval alapból megadom a bizalmat. Nálam elég digitális kérdés ez. Vagy van, vagy nincs. Nincs olyan, hogy kicsit bízom, vagy közepesen.

Ha úgy érzem visszaélnek, vagy “eljátszák” a bizalmamat, akkor ez a kapcsoló átbillen a nincs  bizalom állásba. Szerencsére nem sokszor van így, ám amikor mégis, akkor általában egyirányú folyamat ez.

Hogyan befolyásol ez minket a munkahelyen, az üzleti életben? 

Képesek vagyunk bizalmat adni, olyan kollegáknak, akiket csak emailből, vagy telefon - video hívásokból ismerünk? Mennyire a másikon és mennyire magunkon múlik, hogy milyen minőségű kapcsolatot alakítunk ki? 

Személyesen könnyebb bizalmi kapcsolatot kialakítani?

Hogyan függ össze a bizalom kérdése a játszmákkal?

Rengeteg kérdés, amit érdemes végiggondolni. Első körben mindig magunkba érdemes nézni. Hogyan vagyunk magunkkal és a világgal. Hogyan állunk az önbizalommal. Az értékrendünk, a hitünk és az életmódunk nagyban befolyásolja. Elégedettek vagyunk, vagy szükséges lenne változtatnunk?

Mások felé fontos, hogy mennyire vagyunk szavahihetőek, mennyire adjuk meg a másiknak a tiszteletet és én nagyon szeretem, ha transzparensen dolgozunk. Ebben az is benne van, hogy a saját területünk hibáiról is ugyanolyan őszintén tudunk beszélni, mint a sikereinkről. Érdemes önértékelést tartani időről időre, hogyan állunk ezeken a területeken?

Ebben az írásban inkább a labdákat szeretném feldobni, minthogy megmondjam a tutit. 

A célom inkább az, hogy arra hívjam fel a figyelmet, hogy érdemes foglalkozni a bizalom kérdésével, mert sokat fejleszthet a (munka)kapcsolataink minőségén.