A héten azt az állítást hallottam, hogy a munkahelyeken senki nem mer nemet mondani, mert halálosan retteg attól, hogy kirúgják. 

Ha ez így van, akkor gyűlik rengeteg feszültség és negatív élmény. Nekem lehajtott fejű, megtört ember képe ugrik be, akiben belül fortyog a düh. Ha ez régóta tart, akkor talán már a düh helyét valami olyan fásultság veszi át, ami a beletörődés kényelmes rutinját hozza. 

Kényelmes rutin? - csattanhatsz fel..

Ismerek olyanokat, akik a valójában ennek az egészségtelen helyzetben tulajdonképpen megbékélnek a csendes ádozat szerepükkel és eszük ágában nincs ebből kitörni. Tehát ez a rossz is jobb, mint egy esetleges konflitust felvállalni, ahol akár elbukhatunk. 
Pál Feri atya egy múltheti konferencián tartott előadásában azt mondja, hogy ez is egyensúly. Igaz nem jó a szereplőknek, de egyensúly.

Na milyen tanácsot kapsz egy ilyen helyzetben?

Ne szólj szám, nem fáj fejem!
A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni!

Te meg köszönöd szépen, most akkor mégis mit csinálj?! 
Törődj bele a sorsodba, vagy fordulj szembe és küzdjél? Nekem az a tapasztalatom, hogy van alternatíva, mindkét iránnyal szemben. Úgy is lehet nemet mondani, hogy a nem el sem hangzik, ráadásul még közös megoldás is születhet:

Például, akkor amikor annyi feladatot kapsz, amit te egyből látsz, hogy nem fogsz tudni elvégezni.
Listázd a feladatokat
Rendezd sorrendbe, hogy melyikkel mikorra kell elkészülnöd
Jelöld meg, hogy melyik feladatokat látod kockázat alatt, hogy nem készülsz el vele
Írd össze, hogy kitől kaphatnál segítséget
Ülj le a vezetőddel, mondd el neki, mi a helyzet
Kérdezd meg, hogy ezek a feladatok közül melyik az ami a legfontosabb neki
Tudd meg, hogy ha melyik feladat fáj a legkevésbbé, ha elmarad, vagy, ha később készülsz el vele
Tud-e valakit a csapatból melléd tenni, hogy segítsen

Miért gondolom ezt alternatív útnak? Sokan mindenben meg akarnak felelni a főnöknek és tökéletesnek látszani. A fenti helyzetben nem te vallasz kudarcot, hanem a feladatok elosztása nem megfelelő. Ha úgy mész oda, mint kisdiák a tanárhoz, akkor értékelést, osztályzatot fogsz kapni. Ha partnerként mész oda, aki a közös problémára keres megoldást, akkor nagyobb esélyed van arra, hogy a másik értse a helyzetet és olyan megoldás szülessen, amivel mindenki komfortosabb. Látszik, hogy nem arról van szó, hogy nem akarod, vagy nem vagy képes megcsinálni, hanem arról, hogy több feladat lett rád osztva, mit ami adott idő alatt reálisan teljesíthető.

1, Olyan reakciót várhatsz a másiktól, ahogy őt kezeled. Ha túlságosan alárendeled magadat, ne csodálkozz azon, hogy milyen reakciót vonzol be.
2, Az érzelmeidet halkítsd le annyira, hogy képes legyél a probléma megoldására koncentrálni
3, Az aktuális problémádra nézz rá felülről, a másik szemszögéből is
4, Készülj fel a beszélgetésre
5, Kezeld partnerként a másikat, (még akkor is, ha ő alapból nem így áll hozzád)

Értékeld a végeredményt: Mi ment jól a beszélgetésben? - Legközelebb mit kell máshogy tenned?

Ha te már mindent megtettél és a vezetőd továbbra sem kezel partnerként, akkor érdemes elgondolkodnod a váltáson. Persze előtte gondold azt is át, hogy egy új helyen te képes lennél a vezetődet parnerként kezelni? Miben kell változtatnod?

Nekem most egy olyan ember képe ugrik be, aki egyenes tartással, csillogó szemmel néz rám és érvényesíti az érdekeit úgy, hogy ebben partnernek érzem magam. Ő is oké és én is oké vagyok.

Szóval kirúgnak, ha nemet mondok?