Valahogy úgy alakult, hogy már több nagy projekt, vagy szervezeti változás tervezésénél, vagy indulásánál többen biztosítottak arról, hogy nem fog sikerülni.
Nagyon jó információkat kaptam arról, hogy ki miért bukott már meg korábban, aki ezzel próbálkozott.
Aztán páran azt a benfentes információt is elmondták, hogy az új fönőkünk, vagy a leendő munkatársunk, milyen jellemgyenge, kegyetlen, olykor igazán gerinctelen ember, akivel pokol lesz a követező időszak.
Tulajdonképpen mondanom sem kell, hogy a folyosói szakértői csoport több éves előrejelzése az adott cég, osztály, csoport végnapjait jelezte előre, és tulajdonképpen jobb, ha mindenki menekülőre fogja.
Egyszer egy korábbi csapatomnak azt modtuk, hogy a legjobbak leszünk Magyarországon a szakmánkban. Akkor a többség kinevette a tervet, ránk vezetőkre pedig úgy néztek: “szegény bolondok”.
Aztán a projektek sikeresek lettek, a cég szépen fejlődött, a csoport egyre jobb eredményeket ért el. Volt amiben tényleg a legjobbak lettünk.
Mi ennek a tanulsága számomra? Több is van.
Legyen cél, legyen terv - egy olyan jövő kép, ami elég tiszta és vonzó ahhoz, hogy hajlandó legyél megküzdeni érte
Kell hozzá pozitív gondolkodás - hogy az értékeket lásd a másikban, az erőforrásokat a szervezetben és egy szemüveg, amivel a dolgokat másként láthatod
Kitartás is kell - a legtöbb út nem sima, lesznek akadályok, nehéz helyzetek
Kell egy jó szűrő is, vagy szelektív hallás - sokan mondják, el, hogy miért nem megy. Meg kell szűrni, hogy mi az, ami fontos visszajelzés a leküzdendő akadályról, illetve mi az amit el kell engedni a fülünk mellett
Jó ha van egy kis karizma - egy kicsit több belőlünk, amihez a hasonlóan gondolkodók, aztán később a kétkedők is tudnak csatlakozni.
Jó példa is kell - az apró sikerek, hitet adnak, hogy talán nem is olyan értelmetlen az adott célért küzdeni
Szövetségesek is kellenek - nehéz helyzetben, nem árt ha nem egyedül küzdünk. Ez alól kivétel, ha hegylakók vagyunk (Ekkor viszont csak egy maradhat!) smile emoticon Ha mégsem lennénk hegylakók, akkor játszunk csapatban.
Elfogadás is kell - a sokszínűség inkább előny, mint hátrány, hasznos ha megtanulunk a másik erősségére játszani
Türelem is kell - rohanhatunk előre égő hajjal, de azért nem mindegy, hogy ha hátranézünk, van-e ott olyan, aki még velünk fut
Listázhatnám még sokáig, hogy mi minden kell a sikerhez, de ezzel az írással a fő célom az, hogy arra bíztassak, hogy bármibe is fogsz, az elején ne hagyd magad elbizonytalanítani.
A változás természete olyan, amit a környezet természetes kétkedéssel fogad. (lásd: Változás menedzsment - változás görbe).
Amikor azt írtam az elején, hogy valahogy úgy alakult, akkor mosolyogtam magamban, mert szinte mindig így volt.
Te is felismered magad körül a kétkedőket? Kinek a véleményére hallgatsz? Bízol magadban, vagy hagyod magad lebeszélni a tervedről?
